Tomor Zsanett ’megoldja az ügyfelek életét’

Tomor Zsanett öt éve a Győri Openhouse Iroda munkatársa. Törzsgárda-tagság ugyan nem
járt a cégnél eltöltött idő után, ám sikerességét supervisor-i kinevezés koronázta meg.

„Annyira boldog voltam, egész nap a föld fölött jártam fél méterrel. Mind a szakmai elismerés, mind  körítés, az, hogy meglepetés volt a kinevezés, no meg a professzionális felszerelés, amit kaptunk, (gyönyörű és elegáns bőr mappát, autómatricát, iPad2-t, logózott inget, névjegykártyákat, on-line kitüntetéseket) együtt nagyon sokat számított. Főleg arra vagyok büszke, hogy országos szinten 230-240 értékesítőből csupán tízet neveztek ki supervisorrá és én köztük vagyok! Ez nagyon szép eredmény!  
Amikor az Openhouse-nál kezdtem, akkor még nem voltak szintek, nem volt előre látható karrierút. Először vezető értékesítő lehettem. Ahogy fejlődött a cég, úgy fejlődtem én is. Pedig annak idején fél napom volt arra, hogy eldöntsem: ezt akarom-e csinálni. Amikor megszületett a döntés, gyors egymásutánban jöttek az önigazolások, a bizonyítékok, hogy jól választottam: rögtön a második héten volt eladásom, rá egy hétre egy újabb. Óriási sikerélmény, hogy mind az eladónak, mind a vevőnek ’megoldom az életét’ (vagy legalábbis a lakhatását). Ezért jó érzés emberekkel foglalkozni: jó látni, amikor mindenki elégedett és hálás. Nem titok, hogy emiatt nagyon sok ügyféllel barátivá vált a kapcsolatunk és nem is egy visszatérő közülük. Ennek a nap-mint-nap megkapott érzelmi visszacsatolásnak a megfelelője a szakmai elismerés: a supervisori kinevezésem, ami óriási lendületet adott a további munkámhoz.”

Szalainé Gyöngyi bevallja: az anyagiak sokat számítanak!

Szalai Lajosné, Gyöngyi hat évig egy biztosítótársaságnál dolgozott. Belefáradt, hogy azt a terméket, amit elad, csak 15-20 év múlva „látják” az ügyfelei. Amikor az Openhouse Országos Ingatlan Hálózat központjában átvehette supervisori kinevezését, majdnem elsírta magát a meghatottságtól.

„Már három éve vagyok az Openhouse-nál. Bevallom, előtte voltam több konkurens cégnél, hiszen eleinte úgy terveztük, hogy a lányommal együtt fogunk ingatlanozni. Az egyik hálózat szívesen dolgozott volna velünk, de én nem akartam fejest ugrani egy másik szakmába minden előképzettség nélkül. Én voltam tehát, aki úgy döntöttem, hogy először kijárok egy iskolát. Át akartam látni az egészet. Megcsináltam tehát az OKJ-s vizsgát ingatlanértékesítésből és értékbecslésből. Ez után jelentkeztem az Openhouse-hoz. Amikor ide jöttem, aránylag gyorsan sikerült elég sokat keresnem. Rögtön az első vagy a második hónapban ’A hónap értékesítője’ lettem - ez óriási nagy motiváció volt. Igen, az anyagiak sokat számítottak. Ám azt is megmondom őszintén, hogy ezt a csapatot is nagyon megszerettem. A mai napig fantasztikusnak tartom azt, ahogy az egész vállalat működik: ebben része van a nagy adatbázisnak, a keresztértékesítési csatornáknak…. Itt nem biztos, hogy te adsz el – lehet, hogy a te ingatlanodat adják el. Így nagyobb az esélye annak, hogy pénzt keresel. Összedolgoztok a kollégákkal, segítitek-támogatjátok egymást. Márpedig ez a vállalat egész szellemiségére rányomja a bélyegét.” Gyöngyi azt mondja, ő mindig magát motiválja. Nem szokta kérdezgetni a többieket, hogy mennyit dolgoznak, mennyit keresnek, de az országos értékelő statisztikákra oda-oda les. Többször bent volt már az országos Top 10-ben, és ennél jobb célra nincs is szüksége. Persze a célok hozták a teljesítményt, a teljesítmény pedig meghozta a sikert.
„Lehet, hogy homokba dugtam a fejem, vagy el voltam foglalva mással, de nagyon nagy meglepetés volt a supervisori kinevezés. Egyáltalán nem számítottam rá. El voltam ájulva, nagyon-nagy öröm volt. Ez az az elismerés, ami sokáig előre viszi az embert a munkájába. Újra tölt energiával.”

Rákóczi Anita, az „okoska”

Rákóczi Anita, a Soproni Openhouse Iroda értékesítője jó néhány „öreg rókát” beelőzött, amikor mindössze másfél év munka után supervisorrá nevezték ki. Miben rejlik a titka? Ízig-vérig csapatjátékos, aki mindig azt tartja szem előtt, mi a jó az irodájának. „Emlékeim szerint 2011. április végén jöttem az Openhouse-hoz. Sokáig külügyben és egy telekommunikációs multinacionális cégnél dolgoztam, majd vállalkozó voltam; szépségszalont, kutyakozmetikát üzemeltetek. Egyszóval teljesen más területről csöppentem az ingatlanszakmába. Miért váltottam? Mert meguntam. A vállalkozásaim önmegvalósítási projektek voltak. Kitanultam a masszőrködést, a kozmetikát, azon belül mindenféle lézeres és akupunktúrás kezelésre jogosultságot szereztem. Mindeközben azonban ’bezártam magam egy kezelőszobába’. Ezt is utáltam és azt sem bírtam, hogy velem csak arról lehet beszélni, ’szép-e a bőröm’, ’eltörött-e a műkörmöm’… Ráadásul kiveszett a munkámból az a kreativitás, ami a vállalkozások beindításához kellett. Ekkor történt velem az, hogy egyik este hazatérve kiesett a kezemből a Szuperinfó, és megláttam az Openhouse hirdetését. Biztos más is érezte már a késztetést, amikor azt mondja: Nosza! Pont ez kell nekem! Én is ezt éreztem. Egyből felmentem a honlapra, ahol kitöltöttem egy tesztet. Amikor az e-mailes értékelésben az jött vissza, hogy ’tökéletes értékesítő lennék’, az nagyon jól esett. A történethez hozzá tartozik, hogy a férjemmel tizennégyszer költöztünk – vagyis elég sok ingatlant adtam el magánemberként. Az elhatározás tehát aznap este megszületett. Bementem a soproni Openhouse irodába Varga Ákoshoz és ő egyből megfogott. Megkaptam tőle minden olyan segítséget, ami a kezdéshez kell. Fantasztikus vezető, aki elhiteti veled, hogy képes vagy rá, hogy jó vagy. Nagyon tud lelkesíteni – én pedig az a típusú ember vagyok, akit ilyennel nagyon lehet inspirálni.
A szakmai hátteret pedig tökéletesen biztosította az Openhouse back office rendszere. Az első hónaptól volt eladásom. Igenis büszke vagyok rá, hogy sosem volt ’nullás’ hónapom. Nyilván az is számít, hogy lehúztam 4-5 évet a szolgáltatóiparban, ahol ugyan mást kell eladnod - elsősorban magadat -, de kialakult bennem egy olyan képesség, hogy bárkivel képes vagyok 5-10 percen belül kapcsolatot létesíteni. Márpedig ha az ügyfél számára hiteles vagyok és szimpatikus, én akkor tudok igazán sikeres lenni. Vallom, hogy nem csinálok mást, mint a többiek. De az ügyfeleim az enyémek. Ragaszkodnak hozzám. Mindegy, hogy férfi vagy nő, idős vagy fiatal. A napi szintű, eladóktól, vevőktől és az irodavezetőmtől érkező elismerések tetejében a hab volt a tortán a supervisori kinevezésem. Amikor kihívtak odamentem, átvettem, visszamentem, leültem – fel se tudtam fogni. Valaki mondja meg, mi lettem? Persze a kinevezéssel feladat - nem könnyű feladat – is járt. Nagyon jól esett ez a supervisorság – büszkeséggel és a kollégák kedves ’emlékeztetésével’ együtt. Azóta ugyanis én lettem az ’Okoska’ a soproni Openhouse irodában.”

Egy supervisor tanácsai kezdő értékesítőknek:
„A kezdő kollégákon gyakran látom, hogy görcsösek, pánikolnak. Mégpedig azért, mert nem tudják ’kiböjtölni’ (sem anyagilag, sem szakmailag) azt az 1-2 hónapot, amíg megjönnek az eredmények.” – mondja Rákóczi Anita. „Az Openhouse egy csapat, akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Supervisorként feladatom mentorálni új értékesítőket és azt gondolom, csak azt adhatom nekik, amit én is kaptam: a háttértámogatást az Openhouse és a back office rendszer adja, nekem a lelkit kell hozzátennem.” A tanács tehát ennyi: türelmesen kivárni a sikereket, keresni egy olyan kollégát, aki támogat minket a kezdetek kezdetén. Tisztában lenni azzal, mit jelent egy vállalkozás, mit jelent az
értékesítés, mit jelent az, hogy Openhouse.